2021 októberében Pató Zoltán és Adamis Bence Tanár urak vezetésével egy 25 fős diákcsoport látogathatott el iskolánkból Lengyelországba a Waclaw Felczak Alapítvány támogatásával. A csapat Krakkóban szállt meg és indult minden reggel a tervezett helyszínekre a Lengyelországban töltött öt nap alatt. A pályázatra Pató Tanár úr jelentkezett, és nyerte el az egyik helyet az összesen húsz közül, így őt kérdeztük az út feltételeiről, megvalósulásáról és következtetéseiről. A tanulmányi kirándulás mindenkiben örök életre szóló emlékeket és élményeket hagyott, melyeket a diákság még évekig emlegetni fog

Interjúztató: - Honnan jött a lengyelországi út lehetősége?

Pató Zoltán: - Facebookon találkoztam ezzel a pályázattal, nyáron osztotta meg egy olyan alapítvány, akit én követek és jó ötletnek tűnt erre pályázni.

Interjúztató: - Milyen feltételeknek kellett megfelelni a pályázat elnyeréséhez?

P.T.: - A pályázat célja elsősorban az volt, hogy magyar és lengyel közös történelmi kulturális emlékeket kellett felkeresni. Tehát azt kellett megadni, hogy milyen célokat, milyen helyszíneket szeretnénk meglátogatni, és ugye eszerint kellett megírni a pályázatot, és erre is törekedtünk.

Interjúztató: - Milyen helyszínekre látogattak el a csoporttal?

P.Z.: - Voltak középkori helyszínek is, például a wieliczkai sóbányában Szent Kinga kápolnája, a Szent László ereklye a Wawelben. Voltunk magában a Wawelben, Limanowában az első világháborús harcoknál, Tarnownál Bem József sírját néztük meg, az auschwitzi koncentrációs, és megsemmisítő táborban és Zakopaneban is jártunk.

Interjúztató: - Önnek melyik volt a legemlékezetesebb?

P.Z.: - A legemlékezetesebb számomra egyértelműen Auschwitz volt. Mondhatom, hogy talán természetesen. Nem is feltétlen a helyszín, hanem maga a tudat. Tudni, ami ott történt. Ami a legjobban tetszett, mert azt nem mondanám, hogy Auschwitz tetszett, az nekem Zakopane volt. Földrajzilag is, a természet, a táj, na meg a sajt manufaktúra. Nekem azok tetszettek a legjobban.

Interjúztató: - Mit tanulhattak a diákok az út alatt?

P.Z.: - Természetesen a magyar és a lengyel történelem közös pontjairól tanulhattak. Tényleg bízunk benne Adamis Tanár úrral, hogy sokkal több minden megmarad így, aztán amikor előkerül a tananyagban és megtanuljuk őket, akkor az emlékeikben ott lesz, hogy mi volt. Meg talán azt, hogy akárhova mentünk mindenhol volt egy magyar emlék. Amikor még szóba se került, akkor is találtunk valamit, egy feliratot, egy képet magyar vonatkozással, például valamelyik mellékkápolnában.

Interjúztató: - Hogy viselkedtek a diákok?

P.Z.: - Ez egy válogatott diákcsoport volt, úgyhogy szerintem alapvetően nagyon jól kezelték ezt a helyzetet. Azt gondolom, hogy többnyire érdeklődőek voltak, akkor is, ha fáradtak voltak. Tényleg, egy rossz szót nem tudnék szólni, még ha akarnék se.

Interjúztató: - Tervez a jövőben hasonló utakat, ha lesz rá lehetőség?

P.Z.: - Jó lenne ebből hagyományt csinálni, hogyha lehetséges lenne a jövőben is menni. De ez mindig azon múlik, hogy lesz-e pályázat. Ugye ezeket önerőből elég nehéz megvalósítani.

Szerkesztette: Tóth Viktória 11.F