Látomás
Versek Januárra 3.
Hadd mutassam be egy iskolatársunk szerzeményét! Fogadjátok nagy szeretetel:
Kimenni a mezőre rózsát szedni,
Körbenézni, csendesen figyelni.
Szakajtani a szirmokat
Egymás után le-le.
Életet lehelleni a semmibe...
A puszta közepén állni,
Hallgatni és tétovázni.
Rózsa legyen vagy hóvirág?
Egyik szúr erősen,
Míg másik kecsesen törékeny.
Felemelem a fejem, fel az égbe,
Szembejön velem a hegy tükörképe.
Hideg, zord, fagyos ködtengerben
Attól félek, hogy elvesztem.
Leszállt az este, nem látok semmit.
Keresem a rózsát, de már nincs itt.
Bejárom a mezőt, az erdőt, a mocsarat,
Sehol nem látom, mit kezem megragadt.
De jön a hajnal, a pirkadat.
Fáradt vagyok, keresem a hazautat.
Szúr, csíp, vág a csalán,
Megérte idejönni egyáltalán?
Ekkor megjelenik a távolban,
Egy ismerős hegy, fátyolban...
Barna dombság, elég kecses,
Ez a Te szemed: lélegzetes...
Körbenézni, csendesen figyelni.
Szakajtani a szirmokat
Egymás után le-le.
Életet lehelleni a semmibe...
A puszta közepén állni,
Hallgatni és tétovázni.
Rózsa legyen vagy hóvirág?
Egyik szúr erősen,
Míg másik kecsesen törékeny.
Felemelem a fejem, fel az égbe,
Szembejön velem a hegy tükörképe.
Hideg, zord, fagyos ködtengerben
Attól félek, hogy elvesztem.
Leszállt az este, nem látok semmit.
Keresem a rózsát, de már nincs itt.
Bejárom a mezőt, az erdőt, a mocsarat,
Sehol nem látom, mit kezem megragadt.
De jön a hajnal, a pirkadat.
Fáradt vagyok, keresem a hazautat.
Szúr, csíp, vág a csalán,
Megérte idejönni egyáltalán?
Ekkor megjelenik a távolban,
Egy ismerős hegy, fátyolban...
Barna dombság, elég kecses,
Ez a Te szemed: lélegzetes...
Szerző: Horváth Bence 11.F
