Interjúztató: Akkor kezdjük is! Amikor gimnazista volt, mi szeretett volna lenni?

S.P.: Gimnazista koromban az olasz nyelvet nagyon szerettem, olasz tagozatos voltam én is itt a László gimnáziumban, amit az én időmben még I. László Gimnáziumnak hívtak. Gondolkoztam azon az érettségi évében, hogy olasz szakra kellene mennem, de családi indíttatásból inkább a műszaki terület és a természettudományok vonzottak. Így aztán a matematika-fizika szak mellett döntöttem, de az olasz nagy szerelemként megmaradt egész életemre. 

Interjúztató: Mit adott önnek a gimnázium, miket élt meg itt? 

S.P.: Ha belegondolok, a tantárgyak közül nem sok mindenre emlékszem vissza pozitív élményként az olaszon kívül. Voltak kiváló tanáraim, az osztályfőnököt nagyon szerettük. Életreszóló élmény volt az olasz diákcsere, akkor még más volt az utazási lehetőség. Boldogok voltunk, hogy mehetünk. Az egy csodálatos diákcsere volt. Már akkor - a tanárunk személyes kapcsolatai révén - partnerünk volt egy velencei és egy piemonti gimnázium. Ez akkora élményként maradt meg, hogy azóta tanárként is úgy gondolom, a diákokat utaztatni kell, hogy világot lássanak. 

Interjúztató: Gondolta volna, hogy igazgató lesz?

S.P.: Egyáltalán nem. Az utolsó két egyetemi évem alatt kristályosodott ki bennem, hogy tanítani szeretnék, de vezetői munkakörre nem is gondoltam. Az első munkahelyem a Veres Pálné Gimnázium volt, amit nagyon szerettem. Hat évig tanítottam ott, volt saját osztályom is. Amikor ők befejezték tanulmányaikat, visszahívott a hajdani olasztanárom, hogy kezdjük el csinálni a reál tárgyakat a László Gimnázium magyar-olasz kéttannyelvű szakán. Kimehettem egy bő félévre Olaszországba ösztöndíjjal felkészülni a kéttannyelvű oktatásra. 1992-ben úgy adódott, hogy az olaszosok bíztatására megpályáztam az igazgatói helyet. Az elődöm Farkas István volt, aki már gyerekkoromban is az iskolát igazgatta.  

Interjúztató: Most egy fokkal, személyesebb vizekre eveznénk. Mit szeret csinálni a szabadidejében?

S.P.: Nem sok szabadidőm van, de nagyon szeretem a zenét, elsősorban a klasszikus zenét, sokat járunk a feleségemmel koncertre, nagyon szeretem a filmeket, azon belül az olasz filmeket különösen és nagyon szeretek utazni. Pályafutásom alatt rengeteg diákutazásban vettem részt, elsősorban Olaszországba vezettem csoportokat, és magánutazásokra is nagyon sokat mentem, úgyhogy gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy Olaszországnak mostmár minden tartományában legalább egyszer megfordultam. Ha egy mód van rá, akkor Firenzébe, vagy Firenzétől délre megyek szívesen.

Interjúztató: A februári témánk idén a Kapcsolatok lett, és ezért, ha a Tanár úr beleegyezik, szeretném megkérni, mesélje el, hogyan találkoztak a feleségével.

S.P.:  Ez egy fokkal személyesebb kérdés, de a feleségem is lászlós volt, és már gyerekkoromban is ismertük egymást. 

Interjúztató: Zárásképpen: Ha majd egyszer a Tanár Úr nyugdíjba megy, mit fog csinálni? Mit tervez a nyugdíjas éveire?

S.P.: Hát, nagyon remélem, hogy taníthatok még, mert azt nagyon szeretnék, feszültség nélkül, csak azzal foglalkozva. 

Interjúztató: Köszönöm szépen az interjút!

S.P.: Én is köszönöm szépen!

Szerkesztette: Gáll Boglárka 11.A