Köszöntsétek a január utolsó versét!

Piroschka Iréne Geng

Alkonyati félhomályban
hófellegek gyülekeznek,
január leheletétől
szívem egy kicsit dermedt.

A hóillatú csend átölel,
csípős hideg marja arcom,
meztelen bokrok közt sír a szél,
s belém karol tüskés magányom.

A tájra ráfekszik a hó,
súlyától megtörik a nád,
sziszegő fagy morcosan oson,
éles körmétől reccsen a faág.

Szűzi érintetlenségben,
pehelycsipkében a táj csodás,
a hóillatú csend átölel,
s rám simul az égi áldás.