B.B.: Először is, tudni kell, hogy a miénk volt az első olyan évfolyam, amely nem látott élőben UNESCO-t, azonban csinálnia kellett. Ez nagyban megnehezítette a dolgunkat, a korábbi évek videói nem adták át azt a hangulatot, színvonalat mely már szinte elvárás egy ilyen kaliberű lászlós eseményen. A felsőbb évesektől és tanároktól viszont hallottunk pár támpontot, minthogy: legyen informatív, kreatív, vicces és ezek által emlékezetes. Mondanom sem kell, hogy mindezek teljesítése elsőre lehetetlennek tűnt, de úgy gondolom, végeredményképpen sikerült teljesítenünk a feladatot. 

Persze minden osztály megmutatta a maga erősségét. Az F-esek produkciója hozta a várható nevetés mennyiséget, a D-sek díszleteiben látszott a több órányi munka, az E-sek pedig tömérdek mennyiségű információt pakoltak minden jelenetbe.

Áttérve a saját osztályomra, a B-re, úgy gondolom, hogy mi a kreativitással emeltünk a verseny színvonalán. Az előkészületeket talán nem kezdtük el időben, elsősorban a táncokét nem, de valahogy végig tudtuk, hogy az utolsó pillanatban úgyis összeáll minden, és így is lett. Az esemény előtti délelőttön ugyan már nem változtattunk semmit és igazából csak egyszer próbáltuk el az egészet, de az előtte lévő hétfői főpróba a helyszínen még nagyban hozzátett a végeredmény kialakulásához. Biztosan mindannyiunknak új élmény volt, ugyanis még nem álltunk közösön színpadon az osztállyal. 

Visszatérve a kezdetekhez: az ofő órákon kezdtünk el gondolkozni, hogy hogyan lehetne a produkció látványos és tradicionális. Végül jött egy nyerő ötlet, miszerint egy gyerekmesét adjunk elő. Elolvastunk többet is és egy hagyományos 'ki örökli a trónt' típusú mellett döntöttünk. Ezután beosztottuk a szereplőket és páran el is kezdték írni a forgatókönyvet, mások a zenéken dolgoztak, megint mások a táncokon. Idővel, talán március vége felé állt össze igazán a dolog, amikor először elpróbáltuk az egészet. Éreztük, hogy ilyet szerettünk volna a kezdetektől. Inspiráló, fordulatos, látványos.

Végeredményben szerintem mind nagyon büszkék lehetünk magunkra, ráadásul öröm volt, hogy mi lettünk a 2. helyezett és megnyertük a díszlet különdíjat is.

D.L.: Én első körben szeretnék gratulálni minden osztálynak, csodás produkciók születtek.:) Jómagam a C osztály tagjaként vettem részt az eseményen és vállaltam az ezzel járó előkészületek kötelezettségének egy részét.

Az én osztályom már rögtön szeptemberben, az alapötlet megszületése után nekilátott a forgatókönyv megírásának. Minden szerda délután közösen ötleteltünk és haladtunk a történettel előre. Mi nem dolgoztunk fel semmilyen konkrét művet, csupán a görög hitvilág egy része és Ciprus kultúrája adta a szövegkönyv alapját.

A zenék kiválasztása néhol döcögős volt ugyan, de végül csak megtalálta mindenki a megfelelő számot. A táncok koreográfiájának összeállítását és betanítását egy kedves osztálytársam vállalta, ill. a lányok táncát nagyjából közösen raktuk össze.

A díszleteink és kellékeink ugyan nem készültek el túl hamar, de összeállításuk valódi csapatmunka volt. Erre jó pár tanórát is rááldoztunk (ahogy a próbákra is), és ezúton szeretném megköszönni a tanárainknak a maximális toleranciát és segítőkészséget.:)

Mi szerintem viszonylag hamar elkezdtük a közös szövegpróbákat és igyekeztünk egységre törekedni. A legnagyobb nehézséget nálunk a gördülékeny színváltás okozta, legalábbis a főpróbán kapott visszajelzések alapján (amikért utólag is köszi:). Szerintem egyébként ezt az előadásra szépen ki tudtuk küszöbölni.

A főpróbánk kifejezetten jól ment, ahogy közeledtünk az előadás időpontjához, úgy lett az osztályunk hozzáállása is egyre jobb, ezúton is örök hálám a konstruktivitásért és azért, hogy ilyen jól tudtunk a végére együtt dolgozni <3. 

Az előadás előtt ugyan én rettentően izgultam, de a többiek hősiesen állták a sarat, higgadtan tudtunk felkészülni a ránk váró megmérettetésre. Szerény véleményem szerint a produkciónk összeállt és azt gondolom, hogy a legjobb verzióját tudtuk megmutatni a színpadon. Sajnálom, hogy nem értünk el vele helyezést, de talán nem is ez a lényeg.:)

Szerintem nálunk az UNESCO elérte az általam vélt célját, miszerint az osztály közösen alkosson valami maradandót és tudjon hatékonyan közösen dolgozni.

Én baromi jól éreztem magam aznap, hálás köszönet érte <3.

Szerkeszette: Dorogi Lili 10.C, Baricz Barnabás 10.B